Blog - VBAC

"Hajlnal fél 2 körül arra ébredtem, hogy fájásaim vannak. A héten egyébként ez már többször előfordult, hogy erre ébredek, de aztán elmúlt, így aztán senkit nem akartam most se ébreszteni amíg nem biztos, hogy ez most az.

Kb 2-3 percesek voltak a fájások olyan 30-40 mp-ig tartottak, a labdán vártam 1 órát, de nem múltak így keltettem a férjemet. Nézte ő is az időt és mondta, hogy mindenképp hívjam anyut meg a szülésznőt.

Hívtam anyut, közben zuhanyoztam stb, és erősödtek s fájások.

Hívtam s szülésznőt is, azt mondta, amint anyu ideér a nagyhoz induljunk befelé.

Kb 4-re értünk be, addigra azért már elég durvák voltak a fájások és gyakoriak.

A szülésznő kicsivel utánunk érkezett és elfoglaltuk a szülő szobát.

Red bull pilvakert hallgattam (nekem ilyenkor nem jön be a meditációs vagy komoly zene).

Azt mondta a szülésznő, hogy gyorsan halad a dolog. Kb 30 perc után a magzatvizem is folyt.

A szülőcsatornába való behelyezkedés, amig eljutunk ugye a kitolásig, az pokoli volt, kb fél óra lehetett. Ott bevallom könyörögtem, hogy szedjék ki, adjanak fájdalomcsillapítót vagy valami... de persze már késő volt mindenhez. Ami igazából rossz volt, hogy s császár miatt kötelező volt a ctg. De az a hülye kütyü ugye zsinóros és nem akart működni se a labdán se négykézláb, amik nekem elviselhetőbbé tették a fájdalmat.

Szóval háton félig ülve félig fekve kellett lennem... de volt az a pont amikor elemi erővel négykézláb vágtam magam és itt a szülésznőm is megértette/elfogadta hogy nem tud visszafektetni, amiért nagyon hálás vagyok neki.

(És most már tudom amúgy, hogy az elsőnél ebben a fájdalomban hagytak kétségbeesve 5/6 órát szenvedni, azzal a jelmondattal, hogy nem tudjak mi lehet s baj miért nem áll be a csatornába, mert minden adott hozzá... )

De visszatérve erre, az orvosom a kitolási szakaszra érkezett kb meg, illetve előtt kb nem sokkal és arra emlékszem, hogy vigasztalnak mondjak, hogy nem sok van higgyem el, mindjárt nyomhatok és kint lesz. De ugye az előző miatt nem hittem és emlékszem visszakérdeztem, főorvos úr hogy esküszik, hogy nem hazudik????!!!!!

Mire a kis nyugodalmas stílusával odahívta a csecsemőst hozzám, aki addig is a szobában volt már csak nem érzékeltem és megmutatta, hogy itt van mert mindjárt kint a baba, higgyem el nem fogja itt órákat váratni!

És igazából utána mondta is hogy tolhatok.

És a kitolás nagyon gyors volt és az előzőhöz képest sokkal kevésbé fajt... azt mondtak ügyes voltam, szerintem kb 3-4bol kint volt.

De azt se hittem el.

Főorvos úr ébresztgetett amikor kint volt a feje, hogy akkor is nyissam ki és nézzek oda, kint a feje ezt látnom kell.

De alig mertem.

Aztán utána egy tolás volt és kint volt Boti 6:11-kor

Nagyon gyors volt az egész így a gátmetszést nem úsztam meg.... és nem mondom, hogy nem fáj, de a császárhoz képest meg az előzőhöz képest ez semmi!

Nagyon hálás vagyok!!! 12 órával rövidebb volt az egész, mint az első, aminek császár lett a vége!!!

És agyon dicsértek, ami külön nagyon cuki tőlük, pedig a szülőcsatornás fel órában igencsak feladtam volna, ha engedik.

És a férjemnek is óriási élmény volt amúgy pedig a másik után rettegett... és bár ugye azt mondta abban támogat, amit én döntök, de ő végig azt mondta, ha az ő teste lenne ő kiszedhetné sima császárral és nem menne bele a vbac-ba, így utólag viszont azt mondta, hogy még kettőt akar, így ilyen szüléssel mert ez fantasztikus!

Hat ennyi kb az én történetem!

Köszönök mindent!

Mind a fájásoknál a szülőcsatornánál es a kitolásnál is nagyon nagyon hasznos volt minden, amit tanultam amire felkészültem.

És a Főorvos úr pl. el is várta, hogy amikor mondja, hogy toljak akkor tudjam, hogy mire gondol...

Majd, ha lesz időd, mivel sajna a gyerekágyas találkánk elmaradt, leírhatnád pár sorba mi az amit tanácsolt csinálnom a gátizom tornán felül még. Azt csinálom minden nap

És érezhető amúgy a hatás a szülés utáni első naphoz képest..."
Viktória , 39 éves, 6 évvel az első császáros szülés után, sikeres VBAC-s  anya