Sikersztori...sikerült a gátvédelem.....milyen gát???nem is volt gátam.....
- 2024/05/17
A legújabb klinikai kutatások szerint, ha endoanális ultrahang vizsgálat készül a hüvelyi szülés után a nők 26 % harmadfokú(végbél záróizom is érintett), kb. 1 % a negyedfokú (teljes végbél átszakad) sérülést szenved.
https://obgyn.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/uog.26292
Nagyon sok sérülés nincs diagnosztizálva, az itt beszámolót írt kolléganő is egy szerencsés véletlennnek köszönheti, hogy a negyedik szülése után kapott végre jó diagnózis és megoldást is a problémájára.
4 csodálatos gyermeknek adtam életet az elmúlt 12 évben, mind hüvelyi úton.
Az első lányom 2012-ben született 40+4 napra.
Ctg-re mentem éppen a kórházba, ahol egy hüvelyi vizsgálat után a dr. azt tanácsolta, hogy meg kell indítani a szülést, hogy miért, arra már nem emlékszem, annyira sokkolódtam.
Burkot repesztett, oxitocint kötöttek be, epidurált is adtak és ctg-re tettek, majd vártuk a csodát. A szülési folyamat szépen el is indult, jöttek az összehúzódások, amik egyre erősebbek lettek, mutatta a CTG .
Ez kb. 5 órán keresztül ment. Este 6 felé nyomást kezdtem érezni a gát területén. Mondta a szülésznő, hogy hamarosan kb. 10 perc múlva megszületik a baba, mert ezek már a tolófájások. Így, amikor érzem a feszülést nyomjak. Így is tettem. Igen ám, de 10 perc után sem történt semmi, ugyan ott tartottunk 5-6 tolófájás ellenére. Közben pedig csak azt mondogatták nekem ,hogy "rossz helyre nyomok, rossz helyre nyomok, ne a fejedbe nyomj"!
Majd egyre többen lettek a szobában, ápolók, orvosok. Nekem egyre jobban fájt az egész, epidural ellenére és egyre jobban fáradtam.
Ekkor már a szülészorvos is odajött mellém és elkezdte az alkarjával kinyomni belőlem a gyereket, amikor jöttek a tolófájások, plusz kérte, hogy én is nyomjak. Azt hittem meghalok. Nem éreztem olyan fájdalmat életemben meg soha, konkrétan, hogy szétszakadok.
A többi orvos vagy 4-5-en azon találkoztak, hogy meddig menjen ez így tovább , vagy legyen fogó, vákuum, vagy inkább császár?( ezt később a férjem mondta, mert én már szinte magamon kívül voltam) remegtem, kivert a víz, és közben fáztam egyszerre.
Míg végül egyszer csak megmozdult a baba, és sikerült kipaszírozni belőlem. Kiderült, hogy a kis drága egyik kezét a homloka elé tette és ilyen formában beragadt egy darabig.
A hasamra csak kb. egy pillanatra tették, hogy lássam és érezzem, majd vitték is tovább, mert ömlött a vér belőlem, szinte húzták ki a méhlepényt is, hogy mielőbb el tudják látni a sérülést. 45-50 percig varrtak. Kértem , hogy adjanak fajdalomcsillapítót, mert nem bírom tovább. Azt mondták, hogy többet nem adhatnak , mert már megkaptam a maximumot.
Végül elkészültem. Ekkor megkaphattam a kisbabámat.
Felkelni a szülőágyról nem tudtam, mert a sok vérvesztés miatt, majdnem elájultam. Végül tolókocsival vittek a szobába.
Ennél a szülésnél nagyon sok tényező szerepet játszott, hogy a sérülés szinte borítékolható legyen:
Kőmetsző szülőhelyzet, epidural, oxitocin, gát metszés és szakadás egészen a méhig beszakadt a hüvelyfal, (azt mondta a doki, azért varrt olyan sokáig)
elhúzódó kitolási szakasz, Kristeller műfogás, hosszú varrási idő, nagy baba születési súly (4000g).
23 éves voltam, első szülésem volt, mit tudtam én milyennek kell lenni egy szülésnek. Apukám mindig azt mondta gyermekkoromban, ha valamit nem bírtam, vagy nagyon fájt, hogy szorítsam össze a fogam és bírjam ki, nem tart sokáig a rossz, mindjárt vége lesz. Ebben a szülésben végig ez lebegett a szemem előtt.
Elfogadtam, tehát hogy ilyen egy szülés, onnantól kezdve már csak a babára koncentraltam, a felépülésre, és hogy legyen tejem.
Viszonylag hamar rendbe is jöttem, a gát szépen begyógyult , de visszamaradt egy jelentős inkontinencia. Mondta a nőgyógyász, mikor szóvá tettem egy fél év után ,hogy húzogassam kicsit a gátat és jobb lesz.
Aztán a szülést követő egy évre, újra babát vártam.
Az inkontinencia állandó volt szinte végig, betét is kellett. Második lányom születése pont karácsony előtt történt, dec. 19.-én. Ezért javasolta a most már választott orvos a szülés megindítást , hogy haza érjünk karácsonyra.
Ugyan az volt a protokoll: burok repesztés, epidural , oxitocin, gátmetszés.
Ő hamarabb született meg kb. 4 óra alatt, kisebb súllyal 3600g, de szuperman pozicióban. A szülés után felpattantam az ágyról lezuhanyoztam, és sétálva mentem a szobába. Ez nem volt olyan traumatikus mint az előző.
Viszont utána évekig fennmaradt az inkontinencia. Elkezdtem figyelni, hogy mi minden változott még meg rajtam. Azt éreztem a hüvelyem teljesen kitágult, ha tornáztam cuppogó hangot hallottam, a trambulinba ugrálás teljesen kizárt volt, a szeleket nem tudtam tartani, ha síeltem és egy buckáról lehuppantam bepisiltem.
Volt, hogy elkaptam egy hasmenős vírust, és egyik nap az apósom épp tojást hozott , amikor nem tudtam visszatartani a székletet és előtte bekakiltam( nyár volt és rövidnadrág volt rajtam.....)
Na ez volt a vég. Innen elkezdtem utánajárni a dolgoknak. Gyógytornász lévén nem hagyhattam, hogy így maradjak.
Elvégeztem jónéhány tanfolyamot, szetnyít hasizom, és gátizomtorna terén, amit sikeresen alkalmaztam magamon és azt vettem észre, hogy egyre jobban vagyok. Jött vissza az életkedvem.
Majd ismét 3 év múltán egy kisfiú babát vártam. A szülésnél nála is ugyan az volt a protokoll , indítás, epi, oxi, és ő is szuperman tartással jött 3450 g-al, viszont itt sikerült a gát védelem, mondta büszkén a szülésznő.
(Most visszagondolok, ......
milyen gát??? már nem is volt gátam.....)
Szülés után a megszokott tornát alkalmazva épültem, regenerálódtam.
De valahogy mégsem lett minden tökéletes, csak enyhülnek a panaszok
és megjelent egy új kellemetlen, idegentest érzés a hüvelyben.
Megint utána mentem a dolgoknak és eljutottam Oláh Orsolya drnőhöz, aki 2-es kockapesszárizmot és elektrostimuláló gép használatát írta fel.
Nagyon elkeseredtem, hogy ezek után egész életemben ilyen macerát kell csinálnom, kockát ki-be tenni, elektródát dugdosni minden nap a hüvelybe, és akkor még a férjem is ott van ugye.....
Kész átjáróház lett most már a hüvelyem? De hát, mit tudtam tenni, csak így tudtam szinte teljesen tünetmentes lenni. Ahogy egy kicsit is alábbhagyott a gyakorlás, borult minden.Mivel már volt 2 lányunk és egy fiúnk, nem terveztünk több gyermeket. Szépen nőttek, cseperedtek, az életünk elindult végre, mindenki önálló lett, iskolás, rengeteg programot csináltunk élveztük a nagycsaládos életet. Majd kiderült, hogy PCOS-esem lett, ami miatt 2019-ben a jobb petevezetőt is el kellett távolítani.
Az orvos azt mondta, örüljek, hogy 33 évesen van 3 gyerekem , mert már több úgysem lehet.
Így hát e szerint éltünk.
Majd 2023-ban egyszer csak nem jött meg a menzeszem. Olvastam, hogy a PCOS a hormonháztartas felborulásával is együtt jár, ezért gyorsan elmentem egy nőgyógyászati vizsgálatra, ahol ebben specialista volt az orvos, hogy mondja meg mi a helyzet. Nem volt nehéz dolga megállapítani a diagnózist: Ön babát vár!
"Micsoda, az nem lehet, azt mondták ,hogy több babám már nem lehet."
Nohát így indultunk neki a 4. terhességnek.
Ami egy teljesen úgy dimenziót nyitott. Nem akartam már kórházban szülni, így utána érdeklődtünk az otthonszülésnek egy barátnőm nagyon pozitív élményei alapján.
2024-ben megszületett otthon 4.lányunk a Meglepetésbaba.
Ez a szülés egészen más volt. Kár, hogy korábban nem tudtam erről, vagy elkerülhetetlen a figyelmem ez a lehetőség. ( de ez egy másik téma)
A szülés előtti egy hétben pont láttam, hogy Piroska kiírt egy tanfolyamot Szülési izomsérülések rehabilitációja címmel.
Na gondoltam egy életem egy halálom én erre el kell, hogy menjek végre kiderülne, hogy is áll nálam a helyzet. Így be is jelentkeztem, de előtte egyeztettem Piroskával, aki nem látta akadályát a dolognak , de mondta, hogy előbb érdemes lenne elmenni Willner Dr.-hoz a 6-8.hetes konztollra. Ott aztán jött a fekete leves:"Szana szét van szakadva minden", "kész káosz".
" 3/b-c sérülés, külső záróizom 2/3a elszakadt, bal oldalon a pubo recralis izom elszakadt, tág hüvely, elvékonyodott gát, 2.fokú végbélsérv és szerinte még a hólyag is megsüllyedt, ezért menjek el Abkarovics doktorhoz.
Sajnos ez jobb nem lesz, csak rosszabb hangzott az objektív igazság".
Kijöttöm után , nagy érzelmi hullámvasút indult el, a szív és az ész viadala.
Majd Abkarovics dr. megerősítette a dolgot, így kombinált műtétet javasolt.
Mindjárt másnap írtam Willner dr-nak, hogy vállalom a műtétet. A dátum május 13. lett .
Most vagyok műtét után 4 nappal.
Őrülök, hogy megcsináltattam a legprofibb orvosokkal az országban!
Most már megkezdődhet ténylegesen az szülési rehabilitáció. (Most a kislányom 3,5 hónapos.)
Minden nap jobban és jobban vagyok.
Érzem, hogy van gátam. Nem tátong az űr.
Ennél már csak még jobb lehet majd a jövőben.
Ha csak egyet kívánhatnék több Willner és Abkarovics doktort a világnak!