Blog - "Sorra dőltek meg azok a dolgok, amiket és ahogyan terveztem szülni...."

"Kedves Piroska,

Ígértem, hogy írok hosszabban is a szülésről. Nos, sikerült eléggé elhúzni, amit nem gondoltam volna. A 6 hetes gyermekágyas időszak elég nehéz volt. Igazából erre nem is voltam felkészülve, csak a szülésre koncentráltam. Olívia mellett nem nagyon volt eddig időm semmire. Mostanra kezdünk kicsit fellélegzeni. Mintha már már összecsiszolódottunk volna.

Szóval Olívia 2 héttel korábban, a 38.héten érkezett. 17-én pénteken éreztem először jósló fájásokat, és volt is pici vérzésem. Gondoltam, hogy akkor most már hamarosan itt az idő. Nagyon rendes volt, mert még megvárta, hogy átváltogassuk és kimossuk a kölcsönbe kapott ruhácskáit, összepakoljunk minden felesleges holmit a lakásban, kimossuk a függönyöket. Mindezt szombaton. Szombat este 11 körül feküdtem le. 1 órát aludtam, éjfélkor fájásokra ébredtem. Nem igazán tudtam, hogy ez most azt jelenti-e, hogy szülni fogok, vagy mi lesz, csak azt tudtam, hogy ez baromira fáj, és hogy a begyakorolt meditációt hiába csinálom, nem tudom elengedi magam, mert a fájdalommal együtt megfeszül a testem is.

Nagyon rendszertelenek voltak a fájásaim, volt, hogy 7 percre jött, volt, hogy 3-ra, és hosszússágukat tekintve is összevissza. Volt, hogy 20 mp-ig tartott, volt, hogy 50-ig.
2-kor hívtam fel a szülésznőmet, megbeszéltük, hogy a kórházban találkozunk, megnézzük, hogy mi újság, max. hazajövünk, ha még nincs itt az idő.

Mikor beértünk a férjemmel, egyből szülőszobára mentünk, mert elég intenzívek voltak a fájásaim. A CTG viszont azt mutatta, hogy még nagyon nagyon az elején vagyunk.

Itt következett egy kb. 4 órás időszak, amibe elég sok mindent sikerült belesűríteni: injekciós fájdalomcsillapítás, kis alvás, sok sok légző gyakorlat, meditáció és vizualizáció, hogy táguljon az a méhszáj. Tágult is, halleluja. Ám továbbra is nagyon intenzíven éltem meg a fájásokat, és az egész testem befeszült, ami tudtam, hogy nem jó.

Délelőtt folyamán folytatódott a szenvedésem. Komolyan úgy éreztem, hogy ezt már nem bírom tovább, pedig még sehol sem voltunk. Bordásfalnál és labdán ülve vajúdtam. Próbáltam a kézzel labdára támaszkodó, terelő pózt is, de az nem annyira jött be.

Csalódott voltam, hogy nem tudom elengedi magam, és nem tudok együttműködni a méh összehúzódásokkal. Nagyon fáradt voltam, igazából elfáradt a testem is. Kaptam infúzióban vitamin koktélt.Hátha erőre kapok. Sajnos, nem lett több erőm. Kaptam antibiotikumot is, mert a legutolsó candida vizsgálat eredményét nem kaptam meg, doktornőnek sem küldtek át..
Kb. fél10 – 10 óra magasságában javasolta a doktornő, hogy kössünk be epidurális érzéstelenítés, mert nem tágul a méhszájam olyan ütemben, mint ahogy kellene, és ki fogok merülni a végére, mikorra kellene az erő a kitoláshoz. Beleegyeztem. Igazából bármibe beleegyeztem volna, csak szabadítsanak meg a fájdalomtól.

Azt tudni kell, hogy én nagyon természetes módon szerettem volna szülni. Mindenféle gyógyszer és beavatkozás nélkül. Háborítatlanul. Jártam Örömteli szülés (Hypnobirthing) tanfolyamra. Meditációval és légző gyakorlatokkal készültem. Voltam NLP tanácsadónál. Pozitív megerősítéseket, mantrákat hallgattam stb. és elolvastam csomó bábai szemléletű könyvet. Azt gondoltam, hogy nem lesz probléma nekem a nyugodt, "fájdalommentes" szülés, hiszen évek óta meditálok és nagyon készültem a szülésre. Majd ellazítom magam, majd kilélegzem a fájdalmat - gondoltam. Hát nem..
Sorra dőltek meg azok a dolgok, amiket és ahogyan terveztem szülni.

Az epidurális érzéstelenítés maga volt az álom. Tudtam végre pihenni, semmi fájdalom nem volt. Miután kezdett kimenni a hatása, jött vissza a fájdalom és éreztem, hogy  már nagyon lent van a baba feje.
A doktornő megvizsgált és mondta, hogy nagyon szépen kitágult a méhszáj, nem kell több adag érzéstelenítő és hamarosan szülünk.
Kezdődött a szülőágyon a forgolódás. Ekkor már megvolt a kakiinger, tudtam, hogy Olívia hamarosan megszületik.
A kitolásnál szerettem volna, ha csak engedhetem, hogy jöjjön a baba, mindenféle tolás nélkül. Nos ez azért sem sikerülhetett, mert szülőágyon feküdtem (pedig ezt sem akartam). Másrészt pedig Olíviának is szüksége volt segítségre, tolni kellett. A kitolási szakasz emlékeim szerint olyan 30 perc lehetett kb. A légzőgyakorlatot csináltam, amit a tornán tanultunk, de annyira más állapotban voltam, hogy akkor is toltam, mikor nem kellett volna. A doktornő és a szülésznő aztán segítettek, hogy hogyan lélegezzek, hogy támogató legyen. Sajnos végül repedt a gátam, de még mindig jobb így, mintha vágtak volna.
Aztán 12.30kor megszületett a kislányunk, aki maga a csoda! 

Összességében úgy érzem, mintha nagyon készültem volna egy vizsgára, de végül nem úgy sikerült, mint ahogyan akartam. Az biztos, hogy a doktornő és a szülésznő remek választás volt. Maximálisan támogattak, éreztem a szeretetet. A férjem is ott volt velem, és nagyon örülök, hogy ott lehetett. Igazán hősiesen viselte ő is a megpróbáltatásokat. Nagyon sokat segített nekem. Utólag visszagondolva, bár nem úgy sikerült, mint terveztem, csodálatos szülésem volt, és hálás vagyok, hogy ilyen módon hozhattam világra a kislányunkat.

Sajnos a gyermekágyas tornára már nem jutottam el hozzád, amit igazán sajnálok. A medencefenék erősítő gyakorlatokat próbáltam csinálni az első 6 hétben, amikor volt időm, és amikor eszembe volt .Lent nincs is problémám, a 6 hetes kontrollon is mindent rendben talált a doktornő. Viszont a hasam meg mindig nagy, mintha terhes lennek. Ez lehet szétnyílt hasizom miatt? Erre tudsz tornát javasolni?"

Melinda, 35 éves